Neuropátia: amit mindenkinek a témáról tudni kell
Naponta látom, hogy a „zsibbadás”, a „hangyamászás” vagy a „forró‑hideg váltakozó fájdalom” gyakran elbagatellizált panasz marad. Pedig a háttérben több ok közül a leggyakrabban neuropátia, azaz idegkárosodás húzódik meg.
- Mi is az a neuropátia?
A neuropátia a perifériás idegrendszer betegségeinek gyűjtőneve; érintheti az érző, a mozgató és az autonóm (belső szerveket szabályozó) rostokat is. Azonban lehet más, egy alapbetegség (pl. diabétesz, autoimmun‑, alkohol‑, B₁₂‑hiány) szövődménye is!
- Típusok dióhéjban
|
Típus |
Jellemző |
Gyakori ok |
|
Fokális |
Egyetlen ideg/idegág érintett |
Kompresszió (carpalis alagút) ... |
Az emberi láb anatómiai remekmű! Három fő boltozata a hosszanti belső, a hosszanti külső és a harántboltozat, olyan szerkezet, amely egyszerre szolgálja a stabilitást, a rugalmasságot és az energia visszanyerést. Ez a rendszer a mozgás, állás és egyensúly fenntartásának alapköve. Ha azonban a láb boltozatos rendszere megbillen, az egész testre kiható láncreakció indulhat el, az egyik leggyakoribb ilyen elváltozás a lúdtalp, vagy lábboltozat-süllyedés. 
Gerinctréneri munkám során nap-mint nap találkozom azzal a kérdéssel, hogyan őrizhetjük meg porckorongjaink és ízületeink egészségét egy életen át , ráadásul úgy, hogy közben aktívak, energikusak, sőt sportosak maradjunk. A téma látszólag egyszerű, valójában azonban összetett rendszer: anatómiai, biomechanikai, életmódbeli és pszichés tényezők szorosan fonódnak össze. 
A porckopás, vagy orvosi nevén artrózis az egyik leggyakoribb mozgásszervi probléma világszerte és egyre fiatalabb korban jelentkezik. Ez a tény önmagában is jelzi, hogy nem csupán az öregedés természetes velejárója, hanem gyakran következmény. Következménye a rossz mozgásmintáknak, a túlzott, vagy épp hiányzó terhelésnek, az életmódbeli hibáknak, vagy akár a nem megfelelő rehabilitációnak. Mégsem egy végzetes diagnózis, hanem egy felhívás: figyelj jobban a testedre! Ebben a bejegyzésben részletesen bemutatom mi a porckopás, hogyan alakul ki, milyen tünetekkel jár, mit okozhat, és ami a legfontosabb: mit tehetünk ellene! 
Gyakran hallhatjuk az alábbi mondatot ismerőseink szájából: „nekem nem kell a gerinctorna, egész nap létrázok, cipelek, megvan a mozgásom.” Elsőre logikusnak tűnik, hiszen minden mozgás jót tesz…..vagy nem? A modern kutatások azt mutatják, hogy a munka közbeni fizikai aktivitás és a tudatosan felépített testedzés hatása között óriási a különbség! A tudomány szerint a tartós, egyoldalú munkahelyi terhelés akár 24 %-kal is növelheti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, míg a jól ütemezett, szabadidős edzés 34 %-kal csökkentheti ugyanennek a kockázatát! 
A testtartásunk nem csupán fizikai állapot, hanem információt hordoz: a test válasza a terhelésre, a szokásokra, a múlt élményeire és az aktuális belső állapotra. Felnőttként a tartáshibáink nem csak esztétikai kérdések, hanem funkcionális problémák előszobái. A kérdés sokakat foglalkoztat, főként amikor már megjelennek a fájdalmak: vajon lehet-e változtatni rajta? Van-e visszaút? A válasz: igen, de nem automatikusan! Ez a blogbejegyzés nemcsak reményt, hanem valós, megalapozott megértést szeretne adni arról, mi a tartáshiba, hogyan alakul ki, milyen következményei vannak, hogyan előzhető meg, és mit lehet tenni, ha már kialakult 
A testünk, ha jól működik, olyan, mint egy gondosan felépített ház. Minden elem a helyén van, egymást tartják, támogatják, és együtt egy stabil rendszert alkotnak. A gerincoszlop ebben a rendszerben a főtartó oszlop. De mi történik akkor, ha egy-egy tartóelem, egy csigolya megcsúszik a helyéről? Ez az, amit szaknyelven csigolyaelcsúszásnak – latinul spondylolisthesisnek – nevezünk. 
Az emberi gerincoszlop egy rendkívül összetett, mégis harmonikusan működő rendszer. A csigolyák, porckorongok, szalagok, izmok, idegek és kisízületek precízen összehangolt működése szükséges ahhoz, hogy mozgásunk szabad, testtartásunk stabil, életminőségünk pedig fájdalommentes maradjon. A legtöbben, ha gerincfájdalomról hallanak, a porckorongsérv vagy az isiász jut eszükbe. De van egy kevésbé ismert, ám annál gyakoribb és kellemetlenebb állapot: a kisízületi gyulladás, más néven facet-szindróma. 
A mozgásszervi panaszok sokféle eredetűek lehetnek: túlterhelés, rossz tartás, izomegyensúly-zavar, sérülés vagy éppen degeneratív elváltozások. Azonban egyre gyakrabban találkozunk olyan esetekkel, amikor a fájdalom, gyulladás vagy funkcióromlás hátterében autoimmun folyamatok állnak. Ezek a betegségek nem csak az ízületeket, hanem az izmokat, inakat, szalagokat, sőt a teljes mozgásszervi rendszert érinthetik. De mit is jelent az, hogy autoimmun? Milyen tünetekre érdemes figyelni? Mikor segíthet a gerinctréning vagy a manuálterápia, és mikor szükséges orvosi beavatkozás? Ebben a bejegyzésben ezekre a kérdésekre adok választ.