Stressz és izomfeszülés: Miért a vállunkon hordjuk a világ terhét?
A pszichoszomatika és a trapézizom feszültsége

A mai témánk szinte mindenkit érint a modern, felgyorsult világban: a stresszről és annak fizikai megnyilvánulásairól, különösen az izomfeszülésről lesz szó. Ismerős az érzés, amikor egy hosszú, feszült nap után úgy érezzük, mintha egy zsák cementet cipelnénk a vállunkon? Vagy amikor a nyakunk merev, a fejünk fáj, és a hátunk is görcsbe rándul? Ez nem véletlen. A testünk és a lelkünk elválaszthatatlanul összefonódik, és a stressz, a lelki terhek gyakran fizikai tünetekben, izomfeszülésben, fájdalomban csapódnak le. De miért pont a vállunkra és a nyakunkra nehezedik a „világ terhe”, és mit tehetünk ellene?
A test válasza a lelki terhekre
A stressz egy természetes válaszreakció a szervezet számára fenyegetőnek ...

Sokan még mindig úgy gondolnak a magnéziumra, mint valamire, amit akkor kell bevenni, ha éjjel begörcsöl a vádli. Ez az elképzelés azonban túl szűk, és őszintén szólva félre is visz. A magnézium nem egy apró kiegészítő a szervezet működésében, hanem az egyik olyan alapvető ásványi anyag, amely rengeteg élettani folyamatban részt vesz. Fontos az izomműködéshez, az idegrendszer szabályozásához, az energiatermeléshez, a vércukorszint és a vérnyomás szabályozásához, valamint a fehérje, a csont és a DNS felépítéséhez is. 





Sokszor hallom a páciensektől: „Jön a front, érzem a térdemben.” Vagy: „Hirtelen lehűlt az idő, teljesen beállt a derekam.” A kérdés az, hogy ez puszta népi megfigyelés, vagy valóban van élettani alapja annak, hogy a hőmérséklet és a légköri változások hatnak az izom- és ízületi rendszerre?
A könyök környéki fájdalmakat a köznyelv gyakran leegyszerűsíti. Rásütjük a címkét, hogy teniszkönyök vagy golfkönyök, majd jönnek a jól ismert sablonmegoldások. Könyökszorító, pihentetés, gyulladáscsökkentő, esetleg egy injekció. Aztán telnek a hónapok, a fájdalom hol enyhül, hol visszatér, végül krónikussá válik. Ennek oka szinte mindig az, hogy nem értjük meg a probléma valódi természetét. Nem azt, hogy hol fáj, hanem azt, hogy miért ott fáj.