Hogyan védd a porckorongjaidat, izületeidet?
Gerinctréneri munkám során nap-mint nap találkozom azzal a kérdéssel, hogyan őrizhetjük meg porckorongjaink és ízületeink egészségét egy életen át , ráadásul úgy, hogy közben aktívak, energikusak, sőt sportosak maradjunk. A téma látszólag egyszerű, valójában azonban összetett rendszer: anatómiai, biomechanikai, életmódbeli és pszichés tényezők szorosan fonódnak össze.
- Miért kulcskérdés a porckorong- és ízületvédelem?
A csigolyaközti porckorongok lengéscsillapítóként működnek a gerincedben, míg az ízületek, váll, csípő, térd, boka, kisízületek biztosítják a mozgás szabadságát és a terhelés hatékony elosztását. Ha e két rendszer bármelyike károsodik, dominóláncként indulhat el a túlterhelés, ...
A porckopás, vagy orvosi nevén artrózis az egyik leggyakoribb mozgásszervi probléma világszerte és egyre fiatalabb korban jelentkezik. Ez a tény önmagában is jelzi, hogy nem csupán az öregedés természetes velejárója, hanem gyakran következmény. Következménye a rossz mozgásmintáknak, a túlzott, vagy épp hiányzó terhelésnek, az életmódbeli hibáknak, vagy akár a nem megfelelő rehabilitációnak. Mégsem egy végzetes diagnózis, hanem egy felhívás: figyelj jobban a testedre! Ebben a bejegyzésben részletesen bemutatom mi a porckopás, hogyan alakul ki, milyen tünetekkel jár, mit okozhat, és ami a legfontosabb: mit tehetünk ellene! 
Gyakran hallhatjuk az alábbi mondatot ismerőseink szájából: „nekem nem kell a gerinctorna, egész nap létrázok, cipelek, megvan a mozgásom.” Elsőre logikusnak tűnik, hiszen minden mozgás jót tesz…..vagy nem? A modern kutatások azt mutatják, hogy a munka közbeni fizikai aktivitás és a tudatosan felépített testedzés hatása között óriási a különbség! A tudomány szerint a tartós, egyoldalú munkahelyi terhelés akár 24 %-kal is növelheti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, míg a jól ütemezett, szabadidős edzés 34 %-kal csökkentheti ugyanennek a kockázatát! 
A testtartásunk nem csupán fizikai állapot, hanem információt hordoz: a test válasza a terhelésre, a szokásokra, a múlt élményeire és az aktuális belső állapotra. Felnőttként a tartáshibáink nem csak esztétikai kérdések, hanem funkcionális problémák előszobái. A kérdés sokakat foglalkoztat, főként amikor már megjelennek a fájdalmak: vajon lehet-e változtatni rajta? Van-e visszaút? A válasz: igen, de nem automatikusan! Ez a blogbejegyzés nemcsak reményt, hanem valós, megalapozott megértést szeretne adni arról, mi a tartáshiba, hogyan alakul ki, milyen következményei vannak, hogyan előzhető meg, és mit lehet tenni, ha már kialakult 
A testünk, ha jól működik, olyan, mint egy gondosan felépített ház. Minden elem a helyén van, egymást tartják, támogatják, és együtt egy stabil rendszert alkotnak. A gerincoszlop ebben a rendszerben a főtartó oszlop. De mi történik akkor, ha egy-egy tartóelem, egy csigolya megcsúszik a helyéről? Ez az, amit szaknyelven csigolyaelcsúszásnak – latinul spondylolisthesisnek – nevezünk. 
Az emberi gerincoszlop egy rendkívül összetett, mégis harmonikusan működő rendszer. A csigolyák, porckorongok, szalagok, izmok, idegek és kisízületek precízen összehangolt működése szükséges ahhoz, hogy mozgásunk szabad, testtartásunk stabil, életminőségünk pedig fájdalommentes maradjon. A legtöbben, ha gerincfájdalomról hallanak, a porckorongsérv vagy az isiász jut eszükbe. De van egy kevésbé ismert, ám annál gyakoribb és kellemetlenebb állapot: a kisízületi gyulladás, más néven facet-szindróma. 
A mozgásszervi panaszok sokféle eredetűek lehetnek: túlterhelés, rossz tartás, izomegyensúly-zavar, sérülés vagy éppen degeneratív elváltozások. Azonban egyre gyakrabban találkozunk olyan esetekkel, amikor a fájdalom, gyulladás vagy funkcióromlás hátterében autoimmun folyamatok állnak. Ezek a betegségek nem csak az ízületeket, hanem az izmokat, inakat, szalagokat, sőt a teljes mozgásszervi rendszert érinthetik. De mit is jelent az, hogy autoimmun? Milyen tünetekre érdemes figyelni? Mikor segíthet a gerinctréning vagy a manuálterápia, és mikor szükséges orvosi beavatkozás? Ebben a bejegyzésben ezekre a kérdésekre adok választ. 
A Tarlov-ciszta egy folyadékkal telt hólyagszerű képződmény, amely a gerincvelői idegek körül (leggyakrabban a keresztcsonti, sacralis régióban, az S2–S4 szelvényeknél) alakul ki. Elsőként Isadore Tarlov amerikai idegsebész írta le 1938-ban, innen ered az elnevezése. Nézzük meg miért fontos ez! 
A szeméremízületi problémák hatékony kezeléséhez gyakran