Szarkopénia: az izomvesztés nem az öregedés elkerülhetetlen jelensége
Szarkopénia közérthetően: az izomvesztés jelei, diagnosztikai tesztek, erősítés, fehérjebevitel és az önállóság megőrzése.
A szarkopénia az izomerő, az izomtömeg és a fizikai teljesítőké pesség kóros csökkenése. Nem csak arról van szó, hogy valaki idősebb korában vékonyabb lesz. A folyamat nehezítheti a felállást, a lépcsőzést és a járást, növelheti az elesés kockázatát, valamint lassíthatja a betegségek és műtétek utáni felépülést. Jó hír, hogy az izom még idősebb korban is alkalmazkodik a megfelelő terheléshez.
Mi okozhatja?
Az életkor mellett szerepet játszhat a kevés mozgás, a hosszú ágynyugalom, az elégtelen energia, vagy fehérjebevitel, krónikus gyulladás, daganatos betegség, szívelégtelenség, tüdőbetegség, idegrendszeri kórkép és egyes gyógyszerek. A szarkopénia túlsúly mellett is jelen lehet, ezért pusztán ránézésre ...

A csontritkulás sokáig csendes betegség. Nem feltétlenül fáj, ezért gyakran csak egy kis erőbehatásra bekövetkező törés után derül ki. A diagnózis nem azt jelenti, hogy vattába kell csomagolnunk magunkat. A cél a törési kockázat csökkentése, ehhez pedig az orvosi kezelés, a megfelelő táplálkozás, az izomerő és az elesés megelőzése együtt szükséges.
A rheumatoid arthritis autoimmun, egész szervezetet érintő gyulladásos betegség. Nem egyszerű kopás, és nem ugyanaz, mint az arthrosis. Valóban komolyan kell venni, mert kezeletlenül ízületi és szervi károsodást okozhat. Ugyanakkor a korai felismerés és a korszerű gyógyszeres kezelés sok embernél tartósan alacsony betegségaktivitást, vagy tünetmentes időszakot tesz lehetővé. 


Egy ijesztően hangzó diagnózis hallatán könnyű azt gondolni, hogy nincs megoldás, és ezentúl együtt kell élnünk a fájdalommal. A leleten szereplő kifejezések azonban sokszor nem olyan súlyosak, mint amilyennek első olvasásra tűnnek. Ebben a tízrészes blogsorozatban közérthetően bemutatom, mit jelentenek valójában a leggyakoribb mozgásszervi diagnózisok, hogyan állapítják meg őket, és milyen hatással lehetnek a mindennapi életünkre. Megnézzük azt is, mikor indokolt az óvatosság, mikor van szükség orvosi segítségre, és milyen szerepe lehet a megfelelően felépített mozgásnak, a gerinctréningnek, valamint az életmódváltásnak. A legfontosabb üzenet: a diagnózis nem ítélet, hanem olyan információ, amelynek pontos megértése segíthet ...
Sok ember története hasonlóan kezdődik. Megjelenik egy kellemetlen feszülés, merevség vagy fájdalom. Először várunk néhány napot. Ha nem múlik, megpróbálunk tenni valamit. Masszázs, torna, nyújtás, edzés, pihenés, Interneten talált gyakorlatok, esetleg szakember. Sok esetben valamelyik valóban segít. A probléma csökken, könnyebb lesz a mozgás, az ember megnyugszik. Majd hetekkel vagy hónapokkal később ismét jelentkezik valami. Ilyenkor könnyen megszületik a mondat
Van egy szinte automatikus reakciónk: ha valamelyik izmunkat feszesnek, merevnek érezzük, megpróbáljuk megnyújtani. Feszül a nyakunk, ezért oldalra húzzuk a fejünket. Merev a derekunk, ezért előrehajolunk, vagy erőteljesen megcsavarjuk a törzsünket. Húzódik a combunk hátsó része, ezért nyújtott térddel próbáljuk elérni a lábujjainkat. Feszesnek érezzük a csípő körüli izmokat, ezért egyre nagyobb mozgástartományba kényszerítjük őket. Néha valóban kellemesebb lesz utána. Csakhogy ez a megkönnyebbülés sok esetben rövid ideig tart. Néhány óra múlva, másnap reggel, vagy a következő terhelésnél ugyanaz a feszülés visszatér.
Egy kis derékfájás, reggel merevebb hát, néha húzódik a nyak. Bizonyos mozdulatoknál már nem olyan szabad a váll. Hosszabb ülés után nehezebb kiegyenesedni. Lépcsőzésnél furcsán terhelődik a térd. Egyre gyakrabban érezzük, hogy valami nincs egészen rendben, de azért még lehet vele élni.