Rheumatoid arthritis: komoly diagnózis, de ma már kezelhető betegség
A rheumatoid arthritis autoimmun, egész szervezetet érintő gyulladásos betegség. Nem egyszerű kopás, és nem ugyanaz, mint az arthrosis. Valóban komolyan kell venni, mert kezeletlenül ízületi és szervi károsodást okozhat. Ugyanakkor a korai felismerés és a korszerű gyógyszeres kezelés sok embernél tartósan alacsony betegségaktivitást, vagy tünetmentes időszakot tesz lehetővé.
Mi történik a szervezetben?
Az immunrendszer tévesen az ízületi belhártyát támadja meg. Tartós gyulladás, duzzanat, fájdalom és idővel porcos, vagy csontos károsodás alakulhat ki. Gyakran a kéz és láb kisízületei érintettek, többnyire kétoldali mintázatban. Fáradtság, hőemelkedés, étvágytalanság és általános rossz közérzet is jelentkezhet. A ...



Egy ijesztően hangzó diagnózis hallatán könnyű azt gondolni, hogy nincs megoldás, és ezentúl együtt kell élnünk a fájdalommal. A leleten szereplő kifejezések azonban sokszor nem olyan súlyosak, mint amilyennek első olvasásra tűnnek. Ebben a tízrészes blogsorozatban közérthetően bemutatom, mit jelentenek valójában a leggyakoribb mozgásszervi diagnózisok, hogyan állapítják meg őket, és milyen hatással lehetnek a mindennapi életünkre. Megnézzük azt is, mikor indokolt az óvatosság, mikor van szükség orvosi segítségre, és milyen szerepe lehet a megfelelően felépített mozgásnak, a gerinctréningnek, valamint az életmódváltásnak. A legfontosabb üzenet: a diagnózis nem ítélet, hanem olyan információ, amelynek pontos megértése segíthet ...
Sok ember története hasonlóan kezdődik. Megjelenik egy kellemetlen feszülés, merevség vagy fájdalom. Először várunk néhány napot. Ha nem múlik, megpróbálunk tenni valamit. Masszázs, torna, nyújtás, edzés, pihenés, Interneten talált gyakorlatok, esetleg szakember. Sok esetben valamelyik valóban segít. A probléma csökken, könnyebb lesz a mozgás, az ember megnyugszik. Majd hetekkel vagy hónapokkal később ismét jelentkezik valami. Ilyenkor könnyen megszületik a mondat
Van egy szinte automatikus reakciónk: ha valamelyik izmunkat feszesnek, merevnek érezzük, megpróbáljuk megnyújtani. Feszül a nyakunk, ezért oldalra húzzuk a fejünket. Merev a derekunk, ezért előrehajolunk, vagy erőteljesen megcsavarjuk a törzsünket. Húzódik a combunk hátsó része, ezért nyújtott térddel próbáljuk elérni a lábujjainkat. Feszesnek érezzük a csípő körüli izmokat, ezért egyre nagyobb mozgástartományba kényszerítjük őket. Néha valóban kellemesebb lesz utána. Csakhogy ez a megkönnyebbülés sok esetben rövid ideig tart. Néhány óra múlva, másnap reggel, vagy a következő terhelésnél ugyanaz a feszülés visszatér.
Egy kis derékfájás, reggel merevebb hát, néha húzódik a nyak. Bizonyos mozdulatoknál már nem olyan szabad a váll. Hosszabb ülés után nehezebb kiegyenesedni. Lépcsőzésnél furcsán terhelődik a térd. Egyre gyakrabban érezzük, hogy valami nincs egészen rendben, de azért még lehet vele élni.
Reggelente nem mindenki ébred úgy, hogy azonnal könnyednek, mozgékonynak és energikusnak érzi magát. Az éjszakai pihenés után a testnek időre van szüksége ahhoz, hogy fokozatosan átálljon a nappali terhelésre. Az ízületek merevebbnek tűnhetnek, az izmok lassabban reagálhatnak, a járás pedig az első percekben kevésbé lehet összehangolt.
Reggel sokan úgy kelnek fel, hogy a hátuk merev, a válluk kötött, a derekuk nehezen indul, a mozdulataik pedig az első néhány percben darabosabbak. Ilyenkor gyakori reakció, hogy valaki gyorsan kinyújtózik, erőből megcsavarja a derekát, néhány nagy fejkörzést végez, majd már indul is a nap. Pedig az ébredés utáni testnek általában nem erőteljes nyújtásra, hanem fokozatos, pontos és fájdalommentes átmozgatásra van szüksége.