Reggeli testébresztés 5 percben vagy 28 nap alatt: két program, egy közös cél
Reggelente nem mindenki ébred úgy, hogy azonnal könnyednek, mozgékonynak és energikusnak érzi magát. Az éjszakai pihenés után a testnek időre van szüksége ahhoz, hogy fokozatosan átálljon a nappali terhelésre. Az ízületek merevebbnek tűnhetnek, az izmok lassabban reagálhatnak, a járás pedig az első percekben kevésbé lehet összehangolt.
Sokan ilyenkor ösztönösen nagyokat nyújtóznak, erőteljesen hajolgatnak, vagy gyors mozdulatokkal próbálják megszüntetni a reggeli merevséget. A test azonban nem feltétlenül az erőteljesebb mozgást igényli. Sok esetben többet ér néhány kisebb, pontosan irányított gyakorlat, amely segít rendezni a légzést, a testtartást, a testsúly eloszlását és az alapvető mozgáskapcsolatokat.
Erre a ...
Reggel sokan úgy kelnek fel, hogy a hátuk merev, a válluk kötött, a derekuk nehezen indul, a mozdulataik pedig az első néhány percben darabosabbak. Ilyenkor gyakori reakció, hogy valaki gyorsan kinyújtózik, erőből megcsavarja a derekát, néhány nagy fejkörzést végez, majd már indul is a nap. Pedig az ébredés utáni testnek általában nem erőteljes nyújtásra, hanem fokozatos, pontos és fájdalommentes átmozgatásra van szüksége. 
A gerinc egészsége nem szerencse kérdése, és nem is a véletlenen múlik. A testünk alakulása és állapota azoknak a mozdulatoknak a közvetlen következménye, amelyeket nap mint nap végrehajtunk. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a gerinctréningre egyfajta alkalmi gyógyszerként tekintenek. Megvárják, amíg a hátuk merevvé válik, vagy amíg a fájdalom belenyilall a derekukba, majd gyors megoldást remélve elmennek egy héten egyszer egy keményebb edzésre. Ez a megközelítés azonban nem hoz tartós eredményt. 
A nyári meleg önmagában természetes, a mostanihoz hasonló, tartósan 35 Celsius-fok fölötti hőség azonban már komoly alkalmazkodási feladat elé állítja a szervezetet. A kánikula nem egyszerűen kellemetlen közérzetet okoz. Hatással van a keringésre, a szívre, a vesére, az idegrendszerre, az izmok működésére, az alvásra, a koncentrációra és a fizikai teljesítőképességre is. 
A fejlődéshez szükség van megfelelő ingerre, de ez nem jelenti azt, hogy a gyakorlatnak fájnia kell. A terhelés, az izommunka és a fáradás természetes velejárója lehet a tréningnek. Enyhe izomfáradás, koncentrációigény vagy mérsékelt terhelésérzet önmagában nem feltétlenül probléma. Az éles, szúró, zsibbadással vagy kisugárzással járó fájdalmat azonban nem érdemes egyszerűen a fejlődés jelének tekinteni. 
Sokan úgy gondolják, hogy a gerinctréning akkor jó, ha találnak néhány kellemes, könnyen végrehajtható gyakorlatot, majd ezeket rendszeresen ismétlik. Ez valóban lehet egy jó kiindulópont, különösen akkor, ha valaki hosszabb ideje keveset mozgott, bizonytalan a saját testével kapcsolatban, vagy fájdalmas panaszok után szeretne fokozatosan visszatérni a rendszeres mozgáshoz. 
Ma egy olyan témáról szeretnék beszélni, ami sokak számára ismerős lehet, és rendkívül fájdalmas, valamint mozgáskorlátozottsággal jár: a befagyott váll szindrómáról. Ez az állapot nem csak a vállízületet érinti, hanem kihat az egész felsőtestre, a nyaki gerincre és a lapocka mozgására is. Sokan tapasztalják, hogy a válluk merevvé válik, fájdalmas a mozgás, és a mindennapi tevékenységek, mint az öltözködés vagy a hajmosás, is nehézséget okoznak. De mi is pontosan a befagyott váll szindróma, és mit tehetünk, hogy megelőzzük, vagy ha már kialakult, hogyan kezeljük? 
Valóban elkopik a porc a rossz járástól? 
A csípő beszűkülése és a rövidülő lépések: 
A járásunk sokkal többet árul el a testünk állapotáról, mint elsőre gondolnánk. Nem csupán arról van szó, hogyan tesszük egyik lábunkat a másik elé. A járás egy rendkívül összetett, idegrendszer által vezérelt mozgásfolyamat, amelyben a lábfej, a boka, a térd, a csípő, a medence, a gerinc, a vállöv, a fej és a karok összehangoltan vesznek részt.