Amikor a tartás átírja a járást 2. rész.
A csípő beszűkülése és a rövidülő lépések: A normál járás egyik fontos eleme, hogy a hátul maradó láb csípője megfelelően hátra tudjon nyúlni. Ha ez a mozgás beszűkül, a test többféleképpen próbálhat továbbhaladni. Előrebillentheti a medencét. Fokozhatja a derék homorulatát. Kifelé fordíthatja a lábfejet. Korábban elemelheti a sarkat. Lerövidítheti a lépést. Elfordíthatja a medencét vagy a törzset. Ezek egy ideig működőképes megoldások. Az ember továbbra is képes lesz járni, de a terhelés eloszlása megváltozik. Ha például a csípő nem képes megfelelően hátranyúlni, a deréktáj túlzott homorítással próbálhatja pótolni a hiányzó mozgást. Ez járás közben minden egyes lépésnél ismétlődik. Napi több ezer lépés mellett már egy kis kompenzáció is jelentős ismétlődő terheléssé válhat.
Mit okoz a lábfejek kifelé fordulása?
Sok ember kifelé fordított lábfejekkel jár. Ennek több oka lehet. Származhat a csípőízület mozgásbeszűküléséből, a combcsont vagy a lábszár anatómiai helyzetéből, a boka elégtelen mozgásából, a lábboltozat változásából, izomműködési eltérésből, fájdalomkerülésből vagy egyszerűen egy hosszú idő alatt rögzült szokásból. A kifelé fordított lábfej megváltoztatja azt az irányt, amelyben a térd és a csípő terhelést kap. A térdkalács nem feltétlenül ugyanabba az irányba néz, mint a lábfej. A testsúly nem egyenletesen halad át a talpon. A láb gördülése lerövidülhet, a nagylábujj pedig kevésbé vehet részt az elrugaszkodásban.
Fontos ugyanakkor, hogy önmagában a lábfej szöge nem minősíthető kizárólag ránézés alapján. Egyes esetekben a kifelé fordítás kompenzáció, máskor anatómiai sajátosság, és bizonyos térdproblémáknál akár tudatosan alkalmazott tehermentesítő stratégia is lehet.
A járás közbeni lábfejszög megváltoztatása ugyanis módosíthatja a térdre ható erőket, de közben a csípő terhelését is befolyásolhatja. Ezért egyetlen ízület tehermentesítése nem mindig jelent automatikusan kedvezőbb terhelést az egész mozgáslánc számára.
GERINCTRÉNERRE, SI-TERAPEUTÁRA
A boka merevsége feljebb tolja a problémát
Járás közben a sípcsontnak előre kell mozdulnia a lábfej fölött. Ehhez megfelelő bokamozgás szükséges. Ha a boka ebben az irányban beszűkült, a test más módon próbál előrejutni.
- A sarok túl korán elemelkedhet.
- A lábfej kifelé fordulhat.
- A boltozat erősebben besüllyedhet.
- A térd befelé mozdulhat.
- A lépés rövidebbé válhat.
- A törzs előredőlhet.
Így egy kezdetben bokánál jelentkező mozgáskorlátozottság később térdpanaszt, csípőfeszülést vagy deréktáji túlterhelést is fenntarthat. Ez nem azt jelenti, hogy minden térdfájdalom oka a boka. Azt jelenti, hogy a fájdalom helye és a probléma forrása nem feltétlenül ugyanaz.
A boltozat süllyedése az egész végtagot befolyásolhatja
A lábfej nem merev talapzat. Járás közben alkalmazkodnia kell a talajhoz, majd az elrugaszkodáshoz ismét stabilabbá kell válnia. A boltozat enyhe süllyedése a terhelésfelvétel természetes része. A probléma inkább akkor jelentkezik, ha a süllyedés túlzott, nem megfelelő időben történik, vagy a láb nem képes időben visszanyerni a stabilitását. A sarok befelé billenésével együtt a lábszár és a comb is befelé fordulhat. Ez megváltoztathatja a térd helyzetét és a csípő terhelését. Egyoldali fokozott pronációval végzett vizsgálatban nemcsak az érintett alsó végtagon, hanem a másik oldalon és a medence mozgásában is biomechanikai változásokat figyeltek meg. Ez jól szemlélteti, hogy a lábfej működése nem helyi, elszigetelt kérdés.
Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a pronáció önmagában nem betegség. Minden egészséges láb pronál valamennyit. A kérdés az, hogy a mozgás mértéke, időzítése és kontrollja megfelel e az adott ember terhelésének.
Mi történik az izmokkal?
A helytelen testtartás és a megváltozott járásminta következtében az izmok nem egyformán terhelődnek. Egyes izmok tartósan rövidebb helyzetbe kerülnek. Mások megnyúlnak, de ettől még nem feltétlenül lesznek valóban lazák. Gyakran éppen ellenkezőleg, állandó feszüléssel próbálják stabilizálni a testet. Megint más izmok késve kapcsolnak be, túl kevés erőt fejtenek ki, vagy egyáltalán nem a megfelelő mozgásszakaszban dolgoznak. Gyakori lehet például a csípőhorpasz, a comb hátsó izmai, a combközelítők, a vádli vagy a mellizmok fokozott tónusa. Ezzel párhuzamosan a farizmok, a mély törzsizmok, a lapockastabilizáló izmok vagy a láb kis izmai kevésbé hatékonyan vehetnek részt a mozgásban. A hagyományos megközelítés ezt gyakran egyszerűen rövid és gyenge izmokra osztja. A valóság ennél összetettebb.
Egy izom lehet egyszerre feszes és gyenge. Lehet erős egy tornagyakorlatban, mégis késve kapcsolhat be járás közben. Lehet megfelelő az izom ereje, de a test nem használja jól, mert az idegrendszer egy másik mozgásmintát rögzített. Ezért nem mindig elegendő a feszesnek érzett területet nyújtani, vagy a gyengének gondolt izmot általánosan erősíteni. Fontos az időzítés, a koordináció és az is, hogy az új működés megjelenik e a valódi járásban.
GERINCTRÉNERRE, SI-TERAPEUTÁRA
Túlterhelt izmok és inak
Ha egy izomnak tartósan egy másik izom feladatát is át kell vennie, idővel túlterhelődhet. A vádli például túlzottan dolgozhat, ha a farizmok nem vesznek részt megfelelően az elrugaszkodásban. A combfeszítő izom fokozott terhelést kaphat, ha a térd hajlítottabb helyzetben marad. A combpólyafeszítő izom átveheti a gyengébben működő oldalsó farizom szerepének egy részét. A deréktáji izmok állandó feszüléssel próbálhatják stabilizálni a nem megfelelően kontrollált medencét. Ennek következménye lehet visszatérő izomfeszülés, görcshajlam, fáradékonyság, húzó érzés, reggeli merevség vagy terhelés utáni fájdalom. Az inak is fokozott terhelést kaphatnak. Az Achilles ín, a térdkalács ina, a talpi bőnye vagy a csípő körüli inak napi több ezer alkalommal találkozhatnak ugyanazzal a kedvezőtlen terhelési iránnyal.
A panasz ilyenkor gyakran nem egyetlen rossz mozdulattól alakul ki, hanem a sok apró ismétlés összeadódásából.
Hogyan változik az ízületek terhelése?
Az ízületek nemcsak a testsúlyt viselik. Mozgás közben az izmok húzóereje, a talajreakciós erő, a gyorsulás, a lassítás és az irányváltoztatás is terheli őket. Ha a végtag tengelyei megváltoznak, az ízületi felszínek terhelése sem marad egyenletes. A térd például fokozott oldalirányú terhelést kaphat, ha a comb befelé fordul, a térd befelé esik, vagy a lábfej helyzete tartósan megváltozik.
- A csípőízület terhelése növekedhet, ha a medence minden lépésnél lesüllyed, vagy a törzs erősen oldalra dől.
- A boka túlterhelődhet, ha a láb gördülése hiányos, a sarok instabil, vagy a lábfej nem képes megfelelően alkalmazkodni a talajhoz.
- A gerinc kisízületei és porckorongjai is eltérő terhelést kaphatnak, ha a medence helyzete, a törzs rotációja vagy a felsőtest súlypontja tartósan megváltozik.
Nem arról van szó, hogy egyetlen rossz lépés elkoptatja az ízületet. Az ízületek terhelésre épültek, és a megfelelő mozgás kifejezetten szükséges az egészségükhöz. A probléma inkább az, ha ugyanaz a szövet újra és újra túl nagy, túl egyoldalú vagy nem megfelelő irányú terhelést kap, miközben nincs elegendő regeneráció és mozgásváltozatosság.
FOLYT. KÖV.
Facebook: https://www.facebook.com/groups/908350011032730
Tiktok: https://www.tiktok.com/@gerinctrener
Instagram: https://www.instagram.com/gerinctrener.eu
